A foszfor az élet alapvető építőeleme. Pótolhatatlan részét képezi a modern mezőgazdaságnak, mivel a takarmányokban és a műtrágyában semmivel sem helyettesíthető a használata. Jelenleg a foszfor életciklusának minden szakasza hulladékot termel és pazarló, ami súlyosbítja a jövőbeli készletekkel, valamint a víz- és talajszennyezéssel kapcsolatos aggodalmakat mind az EU-ban, mind világszerte. Hatékony előállítással és használattal, valamint újrahasznosítással és a veszteség minimalizálásával komoly lépéseket lehetne tenni a fenntartható foszforhasználat felé, az erőforrás-hatékonyság irányába terelve ezzel a világot, és biztosítva, hogy a jövő nemzedékek számára is rendelkezésre álljanak készletek.
Globálisan viszonylag bőségesek a foszfor forrásai, és jelentős készletek állnak rendelkezésre. Számos olyan tényező van azonban, amelyek együttesen azt jelentik, hogy az EU-nak figyelemmel kell kísérnie az ellátás biztonságát érintő kérdéseket. Először is, az EU-n belül csak kis mennyiségben találhatók foszfáttartalmú kőzetek. Másodszor, az utóbbi időben ingadoznak az árak – 2008-ban a foszfátérc ára 700 %-kal emelkedett alig több mint egy év alatt, ami hozzájárult a műtrágyaárak növekedéséhez. Harmadszor, a foszfor kevésbé fontos felhasználási módjai terén a más nyersanyagra való átállás nem hozna jelentős változást, mivel a takarmányokban és műtrágyákban való felhasználás a teljes bányászott források körülbelül 90 %-át teszi ki. Az újrahasznosított foszfor használatának az Unióban és világszerte történő növelése segítene megvédeni ennek az alapvető nyersanyagnak a kínálatát, és ösztönözné a foszfor egyenlőbb elosztását mind regionális, mind globális szinten. Gazdasági szempontból a foszfortól függő uniós vállalkozások foszfátforrásainak diverzifikálása növelné az ellenálló képességüket az árak jövőbeli instabilitásával és az egyéb olyan tendenciákkal szemben, amelyek súlyosbíthatják az importfüggőségüket.
A hatékonyságnövelés és a veszteségek csökkentése emellett jelentős környezeti és erőforrás-használati előnyökkel is járna. A foszfor jelenlegi használata az életciklus sok szakaszában nem hatékony, ez pedig problémát jelentő vízszennyezést és sokféle kapcsolódó erőforrás pazarlását okozza. A nyersanyagban előforduló szennyező anyagok, például a kadmium és az urán, szintén okozhatnak egészségügyi és környezeti problémákat. A rendelkezésre álló bányászott foszfát teljes mennyiségétől és az ellátásbiztonsági szempontoktól függetlenül már önmagukban ezek az előnyök is indokolnák, hogy lépéseket tegyünk a foszfor hatékonyabb használata és hatékonyabb újrahasznosítása érdekében. Az e célok érdekében hozott intézkedések sok egyéb haszonnal is járnának – a talaj megfelelőbb kezelése például előnyös lenne az éghajlat és a biológiai sokféleség szempontjából.
Foszforellátás
A foszfátérc kitermelése jelenleg néhány országra összpontosul. Egyik sem az EU-ban található, kivéve Finnországot, ahol kis mennyiségben, de folyik termelés. A foszfortrágyákat tekintve az Unió jelenleg nagyban függ az Unión kívül bányászott foszfátérc behozatalától (az Unióban használt foszfortrágyák több mint 90%-a importból származik, elsősorban Marokkóból, Tunéziából és Oroszországból). Eközben a háztartási hulladék nagy mennyiségben tartalmaz foszfort, amely – amennyiben a körforgásos gazdasági modellel összhangban újrafeldolgozásra kerül – az Unió foszfortrágya-szükségletének mintegy 20–30%-át fedezhetné.
A 2008. évi árcsúcs
2007–2008-tól egy tizennégy hónapos időszak során több mint 700 %-kal emelkedett a foszfátérc ára. 2008-ban Kína 110–120 %-os kiviteli vámot vezetett be a foszfátércre, ezt később több lépésben 35 %-ra csökkentették, és ma is ezt a mértéket alkalmazzák. A foszforsavhoz kapcsolódó globális működési kapacitás a lehetséges maximumhoz közel tetőzött. A magas ár felkeltette a sajtó és az érdekelt felek figyelmét is.
A FOSZFORCIKLUS SORÁN JELENTKEZŐ KÖRNYEZETI HATÁSOK
A fenntartható foszforhasználat az adott elemhez kapcsolódó problémáknál szélesebb körben fejt ki hatásokat. Ha pazarlóan bánnak a foszforral, az a termelési ciklusában szerepet játszó energia, víz és más erőforrások tekintetében is veszteséget jelent. A végül a víztestekben kikötő foszfor emellett önmagában is környezeti problémákat okoz, elsősorban eutrofizáció formájában. A főként az intenzív mezőgazdaságból és kertészetből származó foszforfelesleg a tavak és folyók eutrofizációjának egyik legfőbb oka. Talajerózió útján jelentős mennyiségű talajhoz kötött foszfor juthat be a felszíni vizekbe.
Talajszennyezés
A foszfátműtrágyákban jelen lévő szennyezőanyagok közül jelenleg a legtöbb aggodalomra a kadmium ad okot (kivéve, ha kadmiummentesítési technológiák segítségével eltávolítják), bár lehetséges, hogy egyéb nehézfémeket is figyelemmel kell kísérni. Ha egyszer megjelenik a talajban, akkor a kadmiumot nem egyszerű eltávolítani, viszont vándorolhat, és felhalmozódhat a növényekben. Bizonyos növényekben (napraforgó, repce, dohány stb.) jellemzően nagyobb mennyiségű kadmium halmozódik fel.
A talaj és a felszín alatti víz uránnal való – főként természetes háttér-előfordulásból eredő, de lehetséges, hogy az urán foszfátműtrágyákban való előfordulása miatt súlyosabb szennyezéséről számoltak be németországi, homokos talajú területekről, ami egyes esetekben az ivóvíz-feldolgozásra is hatással volt. Az ivóvíz és a mezőgazdasági termelés terén ez a szennyezés különleges óvintézkedéseket és költségeket eredményezhet. (Rock phosphates and P fertilizers as sources of U contamination in agricultural soils, Kratz and Schnug, 2006)
Hatékonyabb használat és megőrzés a mezőgazdaságban
A hatékony növénytermesztés azt jelenti, hogy elegendő, a növények számára elérhető foszfor található a talajban (a kritikus szint) ahhoz, hogy a növény fejlődése során mindvégig kielégítse annak szükségleteit, de annál nem több.
Hatékonyabb trágyahasználat
Az elmúlt évtizedben a nitrátokról szóló irányelv végrehajtása ösztönözte a trágya sokkal hatékonyabb kezelését. Megnövekedett az érdeklődés a trágyafeldolgozás, valamint a feldolgozott trágya foszforban gazdag szilárd részének olyan termékké való átalakítása iránt, amelyet az előállítási helytől (ahol a földek gyakran már telítettek tápanyagokkal) távolabb lehet értékesíteni. Bár a kiinduláskor a hígtrágya víztartalma körülbelül 95 %, a feldolgozás az eredeti hígtrágya nagyjából 30 %-ára tudja csökkenteni a szilárd rész térfogatát, azonban továbbra is több akadály áll a feldolgozott trágya exportálásának útjába, például a költségek (szállítás és energia). Változatlanul gondot jelent a fogadó gazdaságok általi elfogadhatóság is.
Az élelmiszer-hulladék keletkezésének megelőzéséhez és a hasznosításához kapcsolódó lehetséges előnyök
Ha az előállítási és fogyasztási szakaszban bármilyen mértékben is sikerül csökkenteni az élelmiszer-hulladék mennyiségét, akkor kevesebb új, az érckészletből származó foszfort kell bevinni a rendszerbe. Az élelmiszer-hulladékkal kapcsolatos helyzetet már alaposan tanulmányozták. Minden uniós polgár átlagosan 180 kg élelmiszert pazarol el évente.
Amellett, hogy megelőzzük az élelmiszer hulladékká válását, jobban is hasznosíthatnánk a keletkező élelmiszer-hulladékot. Jelenleg nagy mennyiségű élelmiszer-hulladékot – és általában véve biológiailag lebontható hulladékot – égetnek el, és a hamuban található foszfort gyakran nem hasznosítják újra.
A biológiailag lebontható hulladék komposzt, kirothasztott anyag, illetve zöld- vagy konyhai hulladékok hamuja formájában történő felhasználása egyéb tápanyagok mellett jelentős mennyiségű foszfort is újrahasznosítana.
Emellett több olyan, a mezőgazdaságból és az élelmiszer-előállítás melléktermékeiből származó hulladékáram létezik, amelynek kapcsán megfelelő kezeléssel jelentős mennyiségű foszfort lehetne újrahasznosítani. Egyes ilyen erőforrások esetében a közegészségügyi problémák és az azok kezeléséhez szükséges intézkedések az elmúlt években csökkentették e folyamat hatékonyságát. Egy említésre méltó példa a csontliszt, mivel a foszfor főként a csontrendszerben koncentrálódik. Bár a hús- és csontliszt egy részét elégetik, a hamut pedig felhasználják vagy trágyaként, közvetlenül talajjavításra, vagy a foszfortermelés terén, a foszfor nagy része egyszerűen kárba vész.
A szennyvíz kezelése
Az emberi fogyasztást követő veszteség elkerülhetetlen, de több olyan technológia is létezik, amely lehetővé teszi a foszfor szennyvíztisztító telepekről való visszanyerését. Ezek a technikák az elmúlt években jelentős fejlődésen mentek keresztül, számos kísérleti projekt indult, és ma már kereskedelmi léptékű műveletek is folynak Nyugat- és Észak-Európában.
Léteznek a foszfor kinyerésére szolgáló alternatív technikák. Ezek közé tartozik a szennyvízben található foszfor struvit formájában történő eltávolítása, a szennyvíziszap elégetése és a hamu felhasználása, valamint a szennyvíziszap közvetlen kijuttatása a földekre megfelelő kezelést követően.
Referencia: COM(2013) 517 final, Konzultációs célú közlemény a fenntartható foszforhasználatról
